Bárcsak a férjem lefogy

Orvoshoz még nem fordultam, hiszen még bárcsak a férjem lefogy saját családtagjaimnak sem mondtam el a problémáimat. Tulajdonképpen egyszer igen, de akkor nem figyeltek rám, sőt, nem is érdekelték őket az, amit mondok, mivel mással voltak elfoglalva.

Ezért úgy gondoltam, hogy többször nem is próbálkozom, hiszen úgy nekik és nekem is könnyebb az élet. És amúgyis, nagyon nehéz nekem beszélni a különböző érzésekről, ezért mindig megpróbálom kerülni az ilyen helyzeteket, amik majdnem mindig sikerülnek is.

További ajánlott fórumok:

Viszont néhány dolog feltűnik nekik velem kapcsolatban, amire mindig azt mondják, hogy van valamilyen bajom — amire én mindig mondom, hogy biztos van is — de ennél többre nem futja tőlük. A családom rendes, anyagilag pont megfelelő helyzetben van, tehát nem szenvedek semmilyen hiányban sem. Azért gondolom azt, hogy alexitímiás vagyok, mert bárcsak a férjem lefogy érzek semmit. Tényleg semmit.

A barátnőim élvezik, hogy felszabadultak a gyereknevelés mindennapi gondjai alól, igaz, egy kamasszal is van azért probléma csőstül, de mégsem kell a nap huszonnégy órájában a rendelkezésükre állni. Én is örülhetnék végre utazgathatnék a férjemmel járhatnánk szórakozni táncolni vagy legalább esténként sétálgathatnánk a parkban.

Habár társasági lény vagyok az iskolában, míg mások azt hiszik, hogy az a valódi énem, én tudom, hogy az csak egy álca. Az emberek körülöttem általában mindig hozzám fordulnak a problémáikkal, de én sajnos nem tudom beleélni magamat a helyzetükbe, így csak olyan tanácsokat adhatok nekik, amik szerintem ésszerűek, helyesek.

Gyűlölöm, jobban mondva viszolygok a testi érintkezéseketől. És ezt csak az ölelésre értem, hiszen még csak 16 vagyok. Nem szeretem ha megölelnek, ugyanis nem értem miért jó.

Nagyon szívesen! Önnek is szép napot! Igy indult a kapcsolatunk is, az újdonság varázsa miatt nagyon jól müködőtt, nem jelentett gondot számunkra, majd jött a nyár, amin minden napotminden szabadidőnket együtt töltöttük kivéve, amikor dolgoztunk, minden hétköznap reggel 9től este 8ig viszont olyankor délben közösen ebédeltünk. Nem éreztem úgy, hogy sok lenne számára, nekem sem volt sok, csak úgy elrepült ez a nyár.

Hogy mi értelme van. Amikor valaki megölel, a látszat kedvéért visszaölelek, de mindig arra gondolok, hogy mikor enged már el, és ilyesmik. De van amikor csak bámulok ki a fejemből, és megvárom, hogy elengdjenek.

Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

Amikor elsős voltam középiskolában, egy idősebb fiúnak tetszettem, és járni kezdtünk. Sosem mondtam neki, hogy szeretem, és egyáltalán nem értettem, hogy mit kellene tennem a közelében. Nyűgnek tartottam őt. Sokkal jobban szerettem otthon lenni a szobámban, mint vele, vagy bárki mással. De mivel a barátom is volt egyben, ezért ha akartam volna is bunkó lenni vele, nem tehettem.

Hiszen ezt mások is megtudták volna, és nekem sokkal egyszerűbb volt az álarcot hordani. Az élet sokkal egyszerűbb, ha meghagyom az embereket a tudatlanságban.

Szakítottam vele, hiszen tudtam, hogy neki jobb nélkülem, de egyáltalán nem hatott engem ez meg. Sőt, megkönnyebbültem. Ha a szüleimre, vagy a testvéremre gondolok, nem érzek semmit.

16 325 Hozzászólás

A legdurvább gondolotaim, képzeleteim azok, hogy ha meghalnának, az akkor sem hatna meg engem. Lehet, hogy ez durvának hangzik, de sajnos igaz. Ha otthon vagyok, mindig bent vagyok a szobámban, csukott ajtóval. Szeretem a kényelmes, megszokott dolgokat. Néha bejön, néha nem.

Újdonságok a hoxa.hu-n

Kihasználom az embereket. Tudom jól, még sem zavar. Úgy használom ki őket, hogy észre sem veszik, és szerintem ez szórakoztató. Figyelni őket, a különböző reakciójukat, persze csak addig, ameddig a határ tart.

Akiket nem kedvelek, azoknak sem mondom meg ezt, hiszen még kellenek számomra. Ilyenkor igazán nagy szemétnek érzem magam, de sajnos élvezem.

Lelki ügyek

Úgy gondolom, hogy ez az élet így szörnyű — De mégis, jónak tartom, hiszen fogalmam sincs, milyen úgy élni, hogy az ember érez valamit. Nem hat meg senki halála, nem tudom milyen örülni valaminek, nem vagyok szomorú, sosem szoktam dühös lenni, és senkinek sem mondom, hogy szeretem, ha pedig mégis, az hazugság.

Olvastam pár cikket az alexitímiáról, és többen írták, hogy testi tünetek is jelentkeznek, a legjellemzőbb példa rá pedig a fejfájás. Nálam nincs olyan hét, hogy ne fájna a fejem, bárcsak a férjem lefogy lehet, hogy ez csupán véletlen egybeesés. Sokszor gondolom úgy, hogy talán jobb lenne meghalni.

El lehet-e hagyni egy kövér férjet?

És ezzel a gondolattal sajnos nem tudok mit kezdeni. Már arra is gondoltam, hogy esetleg pszichopata vagyok-e. De persze ez csak egy feltételezés, egy hirtelen elképzelés, ötlet. Sokkal egyszerűbb itt leírni a gondjaimat, mint élőben bárkinek is elmondani.

Account Options

Tudom, hogy ha elmondanám akárkinek is, az biztos, hogy zavarodottnak, vagy őrültnek tartana. De betegnek biztosan nem. Most is csak azért írtam ide, mert el akartam mondani valakinek.

Viszont több dolog is van velem kapcsolatban, amit még leírni sem tudok. Talán még megfogalmazni sem. Ha a Doktornő bármiben is tud segteni, esetleg tanácsot adni, azt megköszönném.